Süllőre többféle módszerrel is horgászhatunk, ezért méltán népszerű halfajta egész Európában. A legelterjedtebb módszer a fenekezés, amikor a csalihalat közvetlenül a fenék fölött kínáljuk fel. Folyóvizeken érdemes laposabb ólmot használni, mert a sodrás könnyen elviheti a szerelékünket.Ha azt akarjuk elérni, hogy a csali kicsit eltávolodjon a vízfenéktől, érdemes könnyített szereléket alkalmazni, amely lehet tirolifás szerelék, könnyített súly, oly módon, hogy egy műanyag hajlékony csövet az egyik oldalán egy műanyag dugóval, a másik oldalán pedig ólommal dugaszoljuk el légmentesen. Mivel a levegő bezárva marad a csőben, ezért a cső vége, mint egy keljfeljancsi módjára eltávolodik a vízfenéktől, megemeli a szereléket), ezzel a módszerrel elsősorban akadályban gazdag, illetve kissé iszapos medrű vizekben horgászhatunk. A másik megoldás, hogy a főzsinórra felfűzve a horogelőke és az ólom közé beiktatunk egy megfelelő méretűre vágott parafa dugót, ez is kicsit megemeli a szereléket (főleg a Balatonon népszerű).

Tartásokon, akadályos területeken alkalmazhatjuk az úszós módszert, csak és kizárólag rövid dobásoknál, legcélszerűbb a csónak használata. Az úszós süllőzésnél nincs szükség olyan erős szerelékre, mint a csukánál leírtakban, csak indokolt esetben pl. nagyobb halakat sejtünk, nagyon akadós a horgászhely. Acélelőkére sincs szükség, helyette inkább alkalmazzunk kevlárszálat, ugyanolyan harapás biztos, de viszont megfelelően lágy. Egyaránt használhatjuk a lefenekezett és a szabadon úsztatott úszós módszert.

Van olyan horgász, aki szereti megkeresni a süllőt, nekik a kedvenc módszerük a pergetés. A süllőt mindig valamilyen takarás mellett keressük, ezért a műcsalit is próbáljuk meg így dobni. A pergetésnek is számtalan fajtája lehet, érdemes megpróbálni, főleg nagyobb süllőkben bővelkedő vizekben az élettelen csalihallal való pergetést. Amelyet úgy használunk, hogy fűzőtű segítségével a csalihalat felfűzzük a zsinórra úgy, hogy a horog csak egy kicsit álljon ki a testéből. A zsinór másik végét a főzsinórra kötjük, amire ezelőtt felfűztünk egy propellert és egy kisebb gömbólmot, ami a dobáshoz szükséges súlyt szolgáltatja. Érdemes forgókapcsot a főzsinór és az előke közé beiktatni, mert így elkerülhetjük a zsinórcsavarodást. Ha jól vezetjük a kishalunk bukdácsolva, pörögve kelti fel a ragadozó figyelmét. A műcsalis horgászatnál a spinnerezés, woblerezés, twisterezés, gumihalazás jöhet szóba, a süllő ritkán kap támolygó villantóra, inkább csak a gyors mozgásúakat szereti.

Az egyik nagyon népszerű módszer a süllő horgászok körében a mártogatás, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a bedobott szereléket lassú emeléssel- süllyesztéssel kell bevontatni, úgy hogy a csalihal mindig süllyesztéskor feneket érjen. Sokszor hatékonyabb módszer, mint a fenekezés, vagy a pergetés, óriási előnye, hogy nagy területeket horgászhatunk végig. A súly lehet ólom, de sok helyen csavaranyát, csavart, sőt gumigyűrűbe hurkolt követ használnak, azért mert eléggé elakadós módszer ez, tehát ha leszakad a szerelék, akkor se bánkódjunk, hanem szereljünk újra, mert a süllők szeretik a búvóhelyeket. Sok esetben az ólom éppen e miatt drága, és még ráadásul környezetszennyező is.