Örömmel olvastam a Balatoni Halászati Zrt. honlapján, hogy csak most 2008 áprilisában 251.000 előnevelt csukát telepítettek a Balatonba. Az igaz, hogy a felsorolás alapján csak az északi part kapott belőle, de reménykedem abban, hogy nagy vándorlás lesz és mindenkinek jut ezekből a sportos halakból egy-egy szép hajnalon. A telepítés táblázatot a bejegyzés végén találjátok meg.

Kicsit összefoglaltam amit érdemes tudni és néhány videót is feltettem kedvcsinálónak.

A Csuka (Esox lucius)

Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják.A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira.A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2 %-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot.

Élőhelye tavakban

Tavakban keresi a vízinövényes részeket, sokszor annyira befészkeli magát közéjük, hogy csak a feje látszik ki. Nádi tisztások mellett, tuskósokban is elõfordul. Stégek, horgászállások árnyékában is szívesen húzza meg magát. Bányatavakban, ahol nem nagyon van növényzet, a meder egyenetlenségei nyújtanak megfelelõ leshelyet neki. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan elõront zsákmányára, amelyet egyetlen nekirugaszkodással ragad meg.

szólj hozzá: Azt hittem csukázok

Kapási idők

A csuka legfontosabb érzékszerveinek egyike a szeme, így ebbõl kitûnik hogy nappali ragadozó. Elõfordul ugyan olya eset is mikor a sötétedés után, a harcsának szánt csalira rabol, de ez elenyészõ. érdemes naplót vezetni a vérbeli csukahorgászoknak, hogy a hal a nap melyik órájában kapott a horogra. Sokéves tapasztalat szerint elmondható, hogy a hidegebb hónapokban a csukakapások a nap déli óráira tehetõ, ha jégen horgászunk nem is érdemes de. 10 óránál elõbb kimenni, és du. 14 óránál tovább maradni. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késõ délutáni órákban kerülnek horogra. Nem lehet pontos idõpontot meghatározni, mivel nem tudni, hogy épp a közelben lapuló csuka mikor éhezik meg. Az idõjárás is befolyásolja a csuka kapókedvét, borús, esõs idõben egész nap kapásra bírható, sõt ilyenkor kedvezõ egy kis szél is. Az erõs szelet és a záporesõt a csuka takarásban vészeli át. Napsütéses idõben, fõleg nyáron, csak a kora reggeli és a késõ esti órákban táplálkozik. A vízállás változásaira is reagál, áradás elõtt pezsdüléskor fokozódik a kapókedve, az ár levonulása után visszahúzódik mélyebb vizekbe. Ilyenkor csak pergetve lehet megfogni. Az áradás közben a partszélen tartózkodik, a kishalakat követi.

szólj hozzá: csukafárasztások 2

2008. év áprilisában végrehajtott balatoni,
előnevelt csukatelepítés helyszínei